Kedvelem a hagyományosan elkészített harcsapaprikást és érdekelnek a téma újragondolásai is. Máig emlékszem Litauszki Zsolt utolsó maligános borvacsorájának "új harcsapaprikás" néven adott tételére (harcsafilé sültpaprikakrémmel és házi tarhonyával), igen jó volt Kecskeméten a Kovács-Kecskeméti páros által kreált verzió (harcsafilé parajos galuskával, paprikamártással), kissé kevésbé jó a Hemingway harcsapaprikás-átirata.
A képen a legújabb harcsapaprikás-élményem látható, a Kistücsökből: harcsapaprikás túróval töltött házi tésztával, szalonnás tejfölhabbal.
A haldarabok feszesek, a tésztát főzés után pindurit lepirították, a mártás egyfajta halászlékoncentrátum, a tejfölhab pedig csak annyira hab, hogy az étkezés végéig megtartja állagát. Az adag nem bonsai, az étel nem olcsó (4490 Ft).
A jövőben ezt kell meghaladni annak a szakácsnak, aki a modern harcsapaprikás műfajában még jobban el akar bűvölni...
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése