Éttermi Napok - és a Trattoria Toscana

Mostanában nem szenvedünk hiányt kedvezményes éttermi akciókban. Van torkos csütörtökünk, nemrég zajlott az Étterem Hét, és máris itt az Éttermi Napok: a TableFree szervezésében közel 50 étteremben ehetünk 3 vagy 5 ezer forintért 3 fogásos menüt április 17-24-ig. Az akció promóciója jópofa, sétálós megoldással zajlott 3 helyen: a Trattoria Toscanában, a Peppers! Mediterranean Grillben és a Szamos Gourmet Házban. Rosszmagam lusta is vagyok és horribilis parkolási díjat/büntetést se óhajtottam fizetni, tehát az első étterem és finom előétel-válogatása után búcsút mondtam a jeles meghívottaknak.


A Trattoria Toscana részvétele az akcióban kifejezetten meglepett. Általában kevésbé jól menő vagy aránylag új helyek szoktak beszállni az ilyenekbe, a Toscanát - amit a stabilan jó minőséget produkáló, egyben anyagilag is sikeres éttermek egyikének vélek - még soha nem láttam szereplőként.
A Toscana jelentős szerepet játszott kifinomult (?) gurmákká válásomban. Itt ettem először jó krémlevest és Emilia Romagna, Toscana vagy Veneto jobb pizzériáiban is normálisnak tekinthető pizzát, néha elhoztam tőlük tiramisut, és talán az étteremmel kapcsolatos, rosszindulatú-dilettáns MBT-BD kritika késztetett először arra, hogy hozzászóljak a Bűvös blogon. Végül itt pizzáztam 2008 májusának elején, miután kaptam egy lórúgásnyi szteroidot a vállamba egy híres sebész belvárosi magánrendelőjében. Akkor még nem tudtam, hogy 2 nap múlva rosszul leszek és 8 hónapra elsötétül a világ, vagyis súlyos depresszióm kezdődik. Azóta nem jártam a Belgrád rakparti étteremben.


A válság közepén eszembe se jut, hogy hétköznap este foglalni kellene. Az étterem tele van, a pincér átkísér az egy kapualjjal odébb található L'Enoteca Borbárba, ahol szintén a Toscana étlapjáról lehet választani (és szintén tele van). A leghátsó pici asztalt kapjuk, kb. olyan kényelmesen érzem magam, mint a Radnótiban, valamelyik sor közepén. Vacsora közben elsétál mellettünk a tulajdonos, Baji Ferenc, aki nem tudja, hogy álruhás amatőr étteremkritikus feszeng a borvitrin mellett. Szerencsére 3 fogás gyorsabb, mint 2 felvonás...
A krémlevest nem bírom kihagyni: a padlizsánkrémleves szárított paradicsommal (1250 Ft) finom és selymes, apró hibája, hogy csukott szemmel nem tudnám megmondani, miből készült. A hiba azért apró, mert a padlizsán nem oly iszonyatosan karakteres, tehát nem tragikus, hogy nem ismerném fel. További apró hiba, hogy a kedves, szőke pincérlány a szomszédból átszállítás közben kilötybölte a levest, talán remegett a keze az utcai hidegben.


Ha valahol jó a pizza, szinte mindig azt rendelek, az egyéb ételek tesztelése Kamilla feladata. Most ő is pizzát kér, így nem szerzünk tágas benyomásokat, de nem fizetést kapunk az éttermek látogatásáért, hanem fizetni szoktunk. A tonhalas pizza (2150 Ft) a tonhal terén nem emelkedik nagyságrenddel a máshol kapható tonhalas pizzák fölé, viszont a remek paradicsomszósz nem száradt rajta festékké, a tészta hólyagos, természetesen vékony, de nem ázott át, a széle ropog. A másik pizza (nápolyi: bivalymozzarella, kapribogyó, szardella, bazsalikom, 2900 Ft) minden elemében nagyon üt, és látványnak is szép.


A pizza bőven elég a konszolidált jóllakáshoz, Kamilla már csak citromsorbet-t (1190 Ft és kiváló) kér. Régen itt volt a legjobb tiramisu Budapesten (a drágább Faustót nem számítva, ott ugyanis nem jártam), meg kell kóstolnom. A tradicionális tiramisu (1090 Ft) ezúttal is példás, ismerősen krémes (aki evett már igazit, tudja, hogy a tortaszerűen "megálló" példányoktól nem sok jót várhatunk), nem túl édes, intenzíven kávés - nem hiányzik belőle semmi. Ráadásul a mai árviszonyok mellett már olyan rémesen drágának se érzem, mint a 2000-es évek elején, hiszen a borzasztó "magyarolasz" helyek borzasztó tiramisu-imitációi is 7-800 forintba kerülnek, míg otthon ennek a minőségnek az előállítása értő bevásárlást és komoly odafigyelést kíván.
Viszonylag sokat ittunk (San Pellegrino víz, Cappy őszilé, 2-2 deci Maurus rajnai rizling és Pfneiszl merlot), a számlánk kevéssel 6000 Ft fölé kúszik, fejenként. Legközelebb erőt veszek magamon és tésztát fogunk enni, meg valami finom húst is...

Konyha: 7.5 (kiváló)
Árszint: 4 (felső középkategória)
Ár/érték: 1.9 (minőséggel arányos árak)
www.toscana.hu
(látogatás időpontja: 2012. III. 1.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése