Ilona újra szép

A Szép Ilona Vendéglő a patinás budai vendéglátóhelyek egyike. Az ántivilágban (szocializmus) nem látogattuk, az ezredforduló környékén már eléggé lepukkantnak tűnt, majd a közelmúltban jelentős átalakításon esett át. Steel blogján nem túl biztatóakat olvastam róla, viszont vasárnap is nyitva van, így esett rá a választás.


Szemben sikerül leparkolni, így hamarosan követem édesanyámékat a vendéglőbe. És elámulok. Olvastam, hogy radikálisan felújították, de erre a nagypolgári miliőre nem számítottam. Ráadásul nem céltalanul szórták a milliókat, a fekete-arany-barna színeket variáló, világos beltér határozottan ízlésesre sikerült. A szomszédos asztalnál található, drága táskával felszerelt hölgy és kedves (?) családja már kevésbé nyeri el a tetszésünket, de a viselkedésükről nem szólnék részletesebben (hátha olvasóim, haha).


A beltér után az étlap újabb meglepetést okoz, a csinos fedelet leszámítva mintha a múlt századból maradt volna itt, a tartalom és az árak tekintetében egyaránt. A hely szelleméhez illeszkedően csupa klasszikust választunk.
A házias húsleves májgombóccal (770 Ft) egyszerűen remek. A tárkonyos szarvasragulevesnél (800 Ft) ez inkább csak a lé ízére igaz, mivel hús kevés akad benne, zöldborsó viszont fölös mennyiségben.


A főételekkel elégedettek vagyunk, bár akadnak kifogásolható részletek. Legelébb a vadas marhában (1900 Ft) a szívós hús: nem szeretnék tippelni, mikor készülhetett. A mártás nagyon édes, szóval cukros édesanyám ebbe jól beleválasztott. A házi burgonyafánk kiváló, ez található a Vén Peterdi módra elkészített sertésérmék (1900 Ft) mellett is. Az idős Peterdi ízlése jó lehetett, a tányér - a hasonló, szaftos ételeknél gyakran tapasztalhatóval ellentétben - nem úszik zsírban, a raguban (gomba, hagyma, paprika, szárzeller, szalonna) levő zöldségek nem szottyosak, a hús önmagában is élvezhető lenne. A harmadik főétel is a konyha jobbik formáját mutatja, a borjúpaprikás (1700 Ft) kiváló, a nokedli ruganyos. Némi szomorúságot okoznak viszont a káposztasalátáink (500 Ft), ezek desszertnek is elmennének, annyi cukor van bennük.


Valódi desszertre csak én vállalkozom. A somlói galuska (700 Ft) nem okoz nagy csalódást, de nem is húzza felfelé a fővárosi átlagot. Az állaga pont jó, nem szétázott és nem is száraz, viszont diót nem érzek benne, a csokiöntet feledhető. A tejszínhabról nem tudom eldönteni, növényi vagy valódi: valahol a kettő között helyezkedik el.
Fél liter alsó-középkategóriás vörösborral, egy pohár őszilével, egy cappuccinóval és 10% jattal pont 4000 forintba kerül fejenként az ebédünk; az apróbb konyhai balfogásokért bőven kárpótol az árfekvés és a szép környezet. Az adagok kellemesek, nem a magyaros-házias konyhájú helyeken gyakran megcélzott egyfogásos telizabáltatást célozzák - aminek örülök. Összességében hasonló szintűnek érzem a konyhát, mint az azonos műfajban utazó Árnyasét, de a Szép Ilona számottevően olcsóbb.
Ha megnyit a kerthelyiség, visszatérünk.

Konyha: 5 (átlagnál jobb)
Árszint: 2.5 (alsó középkategória)
Ár/érték: 2 (minőséggel arányos árak)
www.szepilonavendeglo.hu
(látogatás időpontja: 2012. I. 22)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése