Kéknyelűk (kényelmi poszt)

Múlt pénteken Szentendrén volt szerencsém tíz kéknyelűt vakkóstolni Albert gazda, Muskotály küvé, Vörös és fehér és a házigazda Benikuty társaságában. Beni nyilván nem a szakértelmem miatt hívott meg, hiszen az elmúlt 10 évben egy kéknyelűt kóstoltam (Váli, talán 2008) - fogalmam sincs, mi az, hogy kéknyelű (ez túl sokat nem változott egyébként, a tételek meglehetősen szórtak).


Heveny gyomorrontásom miatt késve érkeztem, így a bevezető olívaolajtesztet kihagytam. Némi szalonnás alapozás után kétszer próbáltuk végig az alufóliába csomagolt palackok tartalmát. Nem jegyzeteltem, de a végeredmény elég érdekes lett, ezért e rövid poszt (meg azért, mert rég írtam, viszont most alig érek rá, időnként dolgozni is kell).
A kóstolás részletei megtalálhatók az alábbi két írásban:

Albert gazda: 10 badacsonyi kéknyelű 9 termelőtől
Vörös és fehér: Váli Badacsonyi Kéknyelű 2009

Néhány tanulsággal szolgált számomra az est.
- Elcsodálkoztam az árakon: közel kétezerért (Demján 2007) és majdnem négyezerért (Szeremley 2005) is kapható rendkívül rossz kéknyelű.
- Meglepően korrekt volt a sokat - okkal - fikázott Varga Pincészet kereskedelmi forgalomba még nem került 2009-es Aranymetszés tétele.
- A győztes (Váli 2009) volt számomra az egyetlen, ami igazolta a kéknyelűben rejlő "nagyboros" lehetőségeket.
- Beni remek kocsonyát készít és figyelmes vendéglátó.
- Beláttam (másnap), hogy a sofőrrendelés okozta felszabadultságot nem feltétlen kellene mértéktelen borfogyasztással kihasználni...

[Lábjegyzetben megemlítem, Albert gazda valamelyes megismerése jócskán tompította az indexes újságírókkal szembeni előítéleteimet; Vörös és fehér Gáborral pedig kibeszéltünk egy régi, még rövid és dicstelen vendéglátós pályafutásom során keletkezett félreértést.]